|
|
|
Általános
1. A SAJÓ VÍZGYŰJTŐJE
A Kárpát-medence É-i részén a Dunajec, a Bodrog, a Tisza, az Eger, a Zagyva, az Ipoly, a Garam, a Vág
vízgyűjtőterületei által közrezárt trapéz alakú terület a Sajó vízgyűjtője.
Európa második folyama - vízgyűjtőjének is határa. A Föld-történet során kialakult vízgyűjtőterületnek csak mintegy 4 %-a fekszik 1000 m-né1 magasabban a tenger szintje felett. Legmagasabb pontja a még középhegységi jellegű Szepes-Gömöri Érchegység 1480 m A. f.-i Stolica csúcsa és legalacsonyabb pontja torkolatánál, a Tiszánál 93 m A. f. Átlagos tengerszint feletti magasága 425 m A. f. (1. ábra).
E területen futnak össze a Vepor DK-i, az Alacsony Tátra K-i tagjának, a Király-hegynek a Branyiszkó-hegynek D-DK-i, az Északi Középhegység Eperjes-Tokaji (Zempléni) hegységének Ny-ÉNy-i, a Bükknek ÉK-É-ÉNy-i, Szlovák Érchegység, a Dél-Szlovákiai Karszt az Észak-Borsodi Karszt, valamint a Cserehát lejtőin eredő vizek.
A Sajó a Szlovák Érchegységben, a Stolicától északra 900 m-re, kb. 1300 m A. f. magasságban ered. Lefutásiránya hasonló két egymás fölé helyezett fordított állású “S" betűhöz. Völgyének hossza 173,6 km. Egyre fokozódó szélessége (hazánkban 2-4-7 km) az élesebb tektonikai határoknál összeszűkül, mint például a Bán-patak torkolata felett, az Upponyi szigethegységnél. Esése törésszerűen csökken főbb mellékvízfolyásainak felvétele után. A Sajó és mellékfolyói völgyének esésviszonyairól a 3. ábra ad tájékoztatást.
195 kilobájt Síkságát, a Nagy-Alföld É-i részét alkotó hajdani hordalékkúpján képződött rónát, ma már csak éppen hogy érinti ÉK felől. Torkolatánál a Tisza addigi vízgyűjtőterületének 24 %-át képezi.
A völgyhossznál 32 %-kal hosszabb a folyómeder, 223 km, amiből 98 km esik csehszlovák területre. A folyó középszakasz jelleggel kanyarog, esése a Hernád torkolatáig viszonylag nagy, 0-70 cm/km, onnan a torkolatig fokozatosan csökken.
Keskeny árterén jelentősebb mellékág a Kis-Sajó, amely a Bódva torkolatától 15 km hosszon, Felsőzsolcáig kíséri a főmedret.
Az egységes beágyazott főmeder csak a Bódva s a Hernád torkolatánál fölhalmozott törmelékkúpon bomlik fel és válik sekély mélységűvé. A vízgyűjtőterületet főképp fakó és barna erdőségi-mezőségi, redzina vörös terra-rossa, továbbá szürke réti öntés és lápi tőzegmocsaras talajféleségek borítják. A fedetlen karszt mintegy 4 %-a a területnek.
A talaj eróziós lepusztulása az elmúlt évszázadokban - különösen a vékony-karsztos területeken, a Bódva-menti vízmosásokban - igen nagyméretű volt.
A talaj erodálásának megakadályozására a kisvízfolyások mintegy 60 %-át rendezték, a vízmosásokat nagyrészt megkötötték, hogy biztosítani tudják a termőföld és egyben a táj védelmét.
A növénytakaró a karsztokon bokor-erdők, gyér legelők formájában jelentkezik. Az erdők jobbára lombhullató gyertyános-tölgyesek és bükkösök, nagyobb magasságokban, hűvösebb É-i kitettségű lejtőkön, mind több tűlevelű állománnyal. A növénytársulások a Carpato-Pannonica flórakörzeteibe illeszthetők be. A mezőgazdasági kulturnövényzet aránylag kevesebb területet foglal el, s túlnyomórészt szántóföldi talajművelésű.
2. A SAJÓ VÍZRENDSZERE
A Sajó vízgyűjtőjén a felszíni vizek megjelenési formái a lápok, vizenyők, tavak, valamint a patakok és folyók.
Az Észak-Borsodi karszton található a Keleméri-patakra mintegy felfűződő Mohos-tavak lápi vegetációja pleisztocénreliktum, az Országos Természetvédelmi Hivatal kezelésében levő terület.
A völgyekben hóolvadás-árvízlevonulás után a természetes lefolyás nélküli mélyfekvésű területeken visszamaradó vizek vizenyőket hoznak létre, amelyek idővel ligetesen beerdősülnek. Elvétve, főleg a Bódva K-Ny irányú völgyében, a Hernád, a Sajó völgyének felső szakaszain, a morotvák térségében, kavicsbányák körzetében fordulnak elő, mintegy 100 km2 kiterjedésben.
A természetes kanyarfejlődés során a lefűződés és néhol a mesterséges mederátvágás számos morotva-tavat képezett. Ezen természetes eredetű szabad, nyílt vízfelületeken kívül mind több mesterséges tóval is találkozhatunk: tanácsi-, termelőszövetkezeti kezelésű építési anyag lelőhelyek bányagödrei, hűtő- és halastavak, fürdök, tározók, amelyek mind 1 km2 aluli kiterjedésűek.
A vízgyűjtőterület felépítésére jellemző, hogy a Sajó országihatár feletti szakaszán csak a jobbparton vannak patakok, folyók. Az országhatártól lefelé mindkét parton találhatók vízfolyások és a bal parton, Ónodnál ömlik a Sajóba a Hernád, melynek vízgyűjtőterülete csaknem azonos a Sajóéval.
A vízgyűjtőterület felépítését a 4. ábra mutatja.
123 kilobájt Az alábbiakban részletesen ismertetünk néhány jelentősebb vízfolyást.
A Hangony-patak több patak egyesüléséből keletkezett. Az ózdi ipartelepek ellátásában 25.000 m3/nap vízmennyiséggel részesedik.
A Bán-patak völgyében Dédestapolcsánytól É-ra a Csernely-patak torkolata alatt épült az 5,9 millió m3 kapacitású Lázbérci víztározó, amelyhez 200 km2 vízgyűjtőterület tartozik.
A Szuha-pataknál fejlődéstörténetileg figyelemreméltó, hogy alacsony fekvésű fedett karsztos vízgyűjtőterületén szinte változatlan szélességű, egyenletes lejtésű völgyet alakított ki.
A Bódva vízrendszerében az Észak-Borsodi karszt karsztjelenségekben gazdag felszínének egy darabja a Jósva-patak vízgyűjtőjéhez tartozik. Itt alakult ki a világranglistán ma már a kilencedik helyet elfoglaló 22 km össz-feltárt járathosszúságú Domica-Baradla többemenetes cseppkőképződményes barlangrendszer. A keletkezését tekintve hozzátartozó Béke-barlanggal együtt természetvédelem alatt áll.
Jósvafőtől a Lófej-völgy irányában, a Kis-tohonya forrásnál található a Budapesti Műszaki Egyetem és a VITUKI kutatóállomása, amelyet a Baradla XIX. századi legeredményesebb kutatómérnökéről, Vass Imréről neveztek el. A Jósvát a Törőfej-völgyben 1942-ben vasbetongáttal felduzzasztották, így alakult ki a Tengerszem-tó, amely jelenleg erősen feltöltődött állapotban van. A vízierőmű turbinája 35 kW teljesítményű. A Baradla főágában, a Styx medrében haladva érhető el - a magyar-csehszlovák határ alatt - az a beépített acélrács, amely a világ egyetlen földalatti országhatára. A Baradláról készült 1794-ben a világon eddig ismert első, mérnök által rajzolt barlangtérkép.
A Rakaca-patakon épült ki 1962-ben 40 község ivóvízellátására, napi 150.000 m3 ipari víz biztosítására és a Bódva kisvízhozamának állandó 1,5 m3/s-on illetve 1,9 m3/s-on való tartására az 5,4 millió m3 kapacitású Rakaca I.tározó. A tározó vízgyűjtő területén települt a VITUKI “HYDRA II" automatikus távmérőrendszere.
A Bódva közepesen beágyazott középvízi medre Bódvaszilas és Szalonna, valamint Szendrőlád és Szendrő között viszonylag szűk völgyben, hegyek között folyik. E két szűkület között, a Rakaca beömlésénél a völgy szétterül, illetve Szendrő alatt, Edelénynél már a Sajó szélesebb völgyébe lép. A folyó vízét több helyen (Bódvaszilas, Edelény stb.) malomcsatornák osztják meg. Az egységes középvízi meder szélessége 2-15 m, mélysége a duzzasztás nélküli szakaszon 2 m alatt van.
A magyar szakasz esése, a malomgátak duzzasztásától befolyásolt szakaszokat figyelmen kívül hagyva, egyenletes, átlagosan 0,8-1,2 m/km. A meder anyaga többnyire homokos iszappal kevert kavics. Torkolatánál zsilipet építettek és így elérhető, hogy 1,9 m3/s feletti vízhozamát a Kis-Sajóba adja le.
A Szinva-patak karsztforrásokból ered a Bükkben. Forrásainak egy része Miskolc ivóvízellátására van lefoglalva. Lillafürednél - a Garadna-patak beömlésénél - vízesést alkot. A függő völgy homlokterében alakult ki a lillafüredi Anna-barlang.
A Garadna-patak ipari vízhasznosítást célzó felduzzasztásával keletkezett hazánk legrégibb tározó medencéje, a 0,4 millió m3 kapacitású Hámori-tó. A vizet zsiliprendszer juttatja Diósgyőrbe.
A Hernád hosszan ÉNy-DK-D-DNy irányban húzódó 5436 km2-es vízgyűjtőterülete félkörben fogja körül a Sajó és Bódva vízgyűjtőjét. A folyó hossza 282 km, ebből 110 km
Szlovákjában van. Forrásvidékén 1000-1100 m A. f.-i magasságban eredő legyezőszerűen egyesülő erek találhatók.
A nagyesésű Gölnic-patakon energiaszolgáltatásra létesített 11,2 millió m3 tározó 2 m3/s állandó, csúcsidőben 9 m3 /s vízátvezetést biztosít a Sajóba.
A Tarca 26 km-rel az országhatár felett torkollik a Hernádba. Vízgyűjtője és ennek folytán mértékadó vízhozama az összes mellékágak közül a legnagyobb. Ezért bizonyos időjárási körülmények között a Hernád magyarországi szakaszán kialakuló vízállásokat nagymértékben befolyásolja.
A Hernád a magyarországi szakaszon Vizsolytól Belsőbőcsig a Zempléni hegység lábához szorul és említésre méltó balparti mellékvize a kis Gönci-patakon kívül nincs is. A völgy maga azonban legnagyobb részén 5-10 km széles, úgyhogy a folyót jobbpartján kiterjedt lapos ártér követi, amelyet a Bódva és a Hernád között levő dombvidék, a Cserehát felől érkező több kisebb patak szel át. Jelentősebb közülük a Bélus, a Vasorca és a Vadász-patak. Az anyamederből két mellékág, a Hernád-szurdoknál kiágazó 68 km hosszú Kishernád-Bársonyos malomcsatorna és a Vilmánynál kilépő fokozatosan feltöltődő Kishernád-holtmeder ágazik ki.
A gibárti és a felsődobszai rövid üzemvízcsatornás erőmű 1903-ban létesült évi 2,5-3,5 millió kWh teljesítménnyel. A belsőbőcsi duzzasztóműnél kezdődik a kesznyéteni erőmű 30 m3/s illetve 40 m3 /s vízáteresztőképességű, 6 km hosszúságú üzemvíz csatornája. Az erőművet 1943-ban adták át rendeltetésének évi 13-22 millió kWh beszerelt teljesítménnyel.
Magyarországon a Hernád kavics-homok hordalékkapun folyik és ezért egy-egy nagy árvíz során könnyen változtatja helyét. A meder elsősorban Gesztely környékén, feltöltődő jellegű. A duzzasztóművek bögéiben is jelentékeny a feliszapolódás. A lerakódó anyag nagyrészét azonban - a duzzasztók zsilipjeinek kinyitásával - kimossák, így a duzzasztóművek üzemét a feliszapolódás nem zavarja.
A Hejő-patak jelenleg közvetlenül a Tisza vízgyűjtőterületéhez tartozik. Elsősorban fejlődéstörténeti jelentősége van, mivel medrének nagyrésze pleisztocén-kori Sajó-mederben fut. A Görömböly-Tapolcai forrásokból ered, s vízének túlnyomórészét Miskolc vízellátására használják. Hejőszalonta felett medre árapasztóvá lett kiépítve - csatlakoztatva hozzá Ernődnél a Kulcsárvölgyi és a Kis-patakokat, míg alatta belvízcsatornaszerűre képzett, amelyen kisvízhozamának megfelelő vízmennyiséget, maximum 1 köbméter/s-t, szállít a Tiszába.
A Szerencs-patak korábban a Sajó torkolatának szabályozásáig a Tisza közvetlen vízgyűjtőterületéhez tartozott. Most a Zempléni-hegység DNy-i részének és előterének, valamint belvízlevezető csatornák útján a Takta-köznek vizeit gyűjti össze. Jelenleg Takta-csatorna néven Kesznyétennél ömlik a Sajóba.
